Zwilleryan

Üdvözöllek Zwillaeryanban! 
Ahol a mennydörgés trónja fölött ősi villámok koronája izzik, ahol hegyléptű istenek emelik fel hallgatag fejüket, és a teremtés első szívdobbanása még mindig visszhangzik a tér szöveteiben. Itt élnek a Kolosszálisok, kiknek csendje átszövi a lelkeket, és a démonpókhálós kripták vérmohás falairól csöpög a halhatatlanság árnyéka. A Világoszlop, mit adamantiumból sárkánytűzben kovácsoltak, rúna-fényben dereng – a mocskos idő és a szent tér határán. A végítélet pernyéje a viharok szelében száll, és a halandók könyörgése nem a megváltásért, hanem a halálért hangzik. A vérköd nyögő mocsarakra borul, hol az éjfekete harmat még a köveket is sebezi. De nem minden csak sötétség. Messze, hol a horizont reszket, a ragyogás lehelete hull a tájra. Dicsfény öleli a hősök ösvényét, kik vállukra veszik a reményt, mint kihunyó szent parazsat. A Fertőkatedrálisokban vérpecsétes igék zengenek, a világ határán démonfattyak suttognak, és az árnyékok rendje téveszmés igazságokat hirdet. Törékeny rend lebeg a káosz felett – mint bőrre száradt vér, amit a szél bármikor felszaggathat. A világ csendje csalóka: a mélységekben és magasságokban nyüszítés és diadal forr eggyé. Most rajtad a sor. Verd le csizmádról a csillagport. Fejtsd le válladról a világfa gyökereit. Pihenj meg a fényorgonák árnyékában, amíg a sors fel nem fed előtted egy törékeny titkot, melyet védelmezned kell a misztikus örvények közepette. Ha belépsz Zwillaeryanba, nincs visszaút. De ha túléled… a mennyei habok sodrában egy új emberként ébredsz fel. Ne rettegj. Lépj be. És cselekedj.